Mit jelent az, hogy egy betegségnek lelki oka van?

Ha azt mondom, egy betegségnek lelki oka van, nem jelenti azt, hogy ne vegyük komolyan a tünetek okozta szenvedést, a kellemetlen érzéseket, amik rontják az életminőséget. 
Nem is jelenti azt szerintem, hogy a tünetek csillapításával ne lenne érdemes foglalkozni. 
A betegség lelki oka nem jelenti azt, hogy a tünet nem valós. Merthogy persze nagyon is az. Az a kórélettani folyamat nagyon is valós, ami a kellemetlen tüneteket okozza. Éppen ezért is működnek átmenetileg, vagy tünetcsökkentésként a gyógyszerek, vagy egyéb módszerek, amelyek a tünetek enyhítését vagy megszüntetését célozzák. 

 Ezeket az okokat nehezebb megtalálni és oldani. Viszont ettől várható, hogy a felszínen megjelenő tünet ténylegesen elmúlik, és nem csak átmenetileg csökken. Ez viszont azt is jelenti, hogy a legtöbb betegségnek nem vagyunk úgy kiszolgáltatva, ahogy sokszor érezzük. A tehetetlenség érzése helyett igenis sokat tehetünk. 

És ezzel megjelenik a kiszolgáltatottság érzése, a félelem, hogy elveszítettük a kontrollt az eddig (jól) működő testünk felett. Mintha átvenné az irányítást és tehetetlenek lennénk vele szemben. A kontrollvesztés pl. pánikbetegségben mindennapos negatív élmény. 

Tüneti kezelés - kontroll gyors visszaszerzése

A test nem különállóan, tőlünk (a tudatunktól, a lelkünktől) függetlenül betegszik meg.
Az érzéseink, gondolataink hatnak a különböző szerveink működésére.
Egyszerű példa: amikor félelmet érzünk, feszültek, idegesek vagyunk, visszatartjuk a levegőt, befeszülnek az izmaink, megemelkedik a pulzusunk és a vérnyomásunk, a véráramlás az emésztőrendszerben viszont csökken. Ezek eredményeként megfájdulhat a fejünk, a nyakunk, a gyomrunk, felpuffadunk, görcsölhet a hasunk. Ha ezek a reakciók gyakoriak és tartósak, mert nem tudunk megnyugodni, feszültek vagyunk napokon, heteken akár hónapokon át, ezek a szervi reakciók állandósulnak, és a tünetekből betegségek lesznek. Legtöbbször ezen a ponton vesszük észre, hogy mennyire nem vagyunk jól.

A kontroll a kezünkben van, akkor is, amikor épp nem így érezzük. Ez egy fontos pont, mert visszaadhatja a hitünket a testünkbe, és egyáltalán önmagunkba.
Visszaadja az elveszített szabadság érzését is: nem vagyunk mégsem kiszolgáltatva (olyan szinten) sem a testünk önkényének sem a keringő kórokozóknak és betegségeknek.

Ezért is tartom fontosnak, hogy tüneteket is kezeljük és ne csak a lelki okokat kutassuk.
Egy szorongó embernek a teste ellensége lehet, a szorongásos tünetek olyan kellemetlenek lehetnek. Ezeket fontos ezért megtanulni csökkenteni, oldani, akár átmenetileg gyógyszerrel is, hogy legyen ereje mindeközben a mélyebb lelki folyamatokkal megbirkózni. A relaxáció, autogén tréning pl. hatékony eszközök lehetnek, amikor a szorongásos reakciók kialakulnak, kiterjednek a test egészére, és ezzel képtelenné teszik az egyént a normál életvitelre. Ilyenkor szorongást csökkentő eszközök nélkül az egyén elmenekül a helyzetekből és bezárkózik magányába, amivel viszont tartósan rögzítheti az állapotát.
Az sem megoldás, ha kikergetjük a menedékéből és nekiesünk, hogy a mélyebb okokat gyorsan feltárjuk. 
Fokozatosan, finoman kell egy ember lelkével és annak sérülésével bánni. És ha ezt a finom, szeretetteli bánásmódot a testünk felé is fordítjuk, attól bizonyosan jobban fogjuk érezni magunkat. 

Kiszolgáltatottság helyett felelősség

 Felelősségünk van a testünkért, és így felelősségünk van a testünk betegségéért. Nem tehetünk róla, nem a mi hibánk általában, de tehetünk ellene, vagy inkább mondjuk úgy, hogy tehetünk érte. Hiszen a mi testünk, a mi tünetünk, a mi adott élethelyzetünkben jelentkezett, a mi gondolkodásunk, felfogásunk és életmódunk közepette. 

Tehetsz azért, hogy jobban legyél.