Majd idővel jobb lesz
Bölcs tanácsként hangzik a 'majd elmúlik', vagy 'az idő gyógyír mindenre'.
De tényleg elég ebben bízni?
Idővel úgyis minden szépen elrendeződik?
Attól tartok, hogy nem.
Könnyű lenne, ha csak annyi dolgunk lenne, hogy hátradőlünk és várjuk, hogy az idő tegye a "dolgát", és gyógyítsa be a sebeinket. Szerencsénkre ez nincs így, nem tudjuk ennyivel elintézni.
Nélküled ugyanis nem rendeződik el a te életeddel, a te helyzeteddel, a te problémáddal kapcsolatosan semmi sem.
Ahogyan egy eltörött csont sem jön teljesen rendbe, ha nem teszed meg a magad részét: orvoshoz mész, megvizsgálják, rögzítik a megfelelő helyzetben, és utána úgy hagyják heteken át, te pedig vigyázol rá és kíméled. Utána pedig dolgozol a rehabilitáción, hogy a funkciója újra a régi legyen. Ha nem teszed ezeket meg, rossz helyzetben rögzül és forr össze a csont, folyamatos fájdalmad lesz, és jelentősen csökkenhet a hozzá tartozó izomzatnak, ízületnek a működése és az ereje.
Nincs ez máshogy egy lelki sebbel sem.
Annak is van egy gyógyulási folyamata, és abban is az idő csak egy faktor, de nem az egyetlen és nem is a főszereplő.
Kipróbálhatod, hogy hátha mégis, talán már próbáltad is, de ha az időre hárítod a felelősséget, hogy oldja meg a számodra nehéz helyzetet, mulassza el a fájdalmat, abból nem lesz valódi megoldás.
Látszólag persze változik az életed ilyenkor is valamennyire, de az a változás kívül, tőled függetlenül történik.
Persze hatnak rád is a megváltozott körülmények, a megváltozott emberek, helyszínek, helyzetek, de az csak passzív reakció lesz a részedről, nem egy aktív változtatás és változás. Te csak kiszolgáltatottan reagálsz az immár megváltozott helyzetre és sodródsz, ahelyett, hogy a saját életed felett vállalnád a felelősséget és kézben tartanád az irányítást. Az életed ilyenkor csak történik veled, mintha nem is lenne érdemi befolyásod rá. És csak várhatod, remélheted, hogy a következő történés számodra kedvező lesz.
Nem érdemes hárítani a felelősséget.
Ebben az esetben sem.
Mert az idő magától nem old meg semmit.
Tudatos feldolgozás nélkül az idő pusztán annyit tud tenni, hogy többrétegű leplet borít a fájdalomra, de attól még az a valami ott alatta nem tűnik el.
Viszont az idő igenis sokat segít, és a halványítás valóban működik is, de csak akkor, ha te is beleteszed a saját részedet.
Azt szoktam ilyenkor mondani, hogy a felezővonalnál találkozunk:
Tedd bele teljes erőddel a magad részét!
A többit az idő hozzá fogja tenni.
A te feladatod pedig ebben az esetben a tudatos helyzetfeldolgozás.
Ami egyben azt is jelenti, hogy vállalod a felelősséget a saját életedért, a tetteidért és van közöd ahhoz, tudod befolyásolni, hogy merre is halad tovább az életed.
Vagyis ténylegesen túl leszel rajta és jól leszel.
Tudatos feldolgozás + idő = valódi megoldás.
A következőben megnézzük, mik a tudatos feldolgozás lépései.
Hasonló témákról a további blogbejegyzésekben olvashatsz, vagy a Gulliver, az oroszlán című könyvben.