Ha tudatosan teszel valamit, azzal nagyot nem árthatsz magadnak.

Kiteszed a lelked valakiért nap mint nap, mikor ő maximum a kisujját mozdítja érted.

Ha úgy teszed, hogy tudod, hogy ez a helyzet, akkor nem lesz belőle nagy bajod.

Tudod, hogy nem kéne, de megteszed, mert a mágnes húz maga felé. Nem baj. Tedd csak meg. Közben lásd így, hogy igen, nem kéne, most éppen 'hülyeséget' csinálok, de akkor is így érzem, hogy ezt meg kell tennem.

Gond abból van, ha felmosórongyot csinálsz magadból és bár van rossz érzésed, hogy nem kéne, de elhessegeted. És közben (mélyen) reméled, hogy ezúttal hátha kedves lesz és viszonozza a szeretetedet.

Mivel valószínűleg nem fogja, vagy egyszer igen, utána legközelebb már ugyanúgy nem, ettől rosszul fogod magadat érezni, nagyon fog fájni, dühös leszel magadra és rá, kiborulsz és összedől benned a világ.

Aztán másnap ugyanott folytatod és reméled, hogy majd ma más lesz...

Ezzel tudod magadat évekre kicsinálni.

De ha mered látni, hogy igen, ő tojik a fejedre és egyáltalán nem viszonozza azt, amit adsz, (vagy nincs egyensúlyban), akkor nem fogod megutálni mindeközben magadat és őt sem. Szinte ki tudod nevetni magadat, hogy hát igen, ilyen 'hülye' vagyok, hogy megyek a vesztembe.

És nem baj, menj, amíg érzed a húzást.

Csak lásd magadat kívülről is, mintha egy filmen néznéd ugyanezt.