Szeretnék segíteni neki… (bár ő nem kérte)
"Úgy szeretnék segíteni neki, mert szerintem nagyon rossz irányba megy…"
Szerető, aggódó emberek szoktak hozzám hozni hozzátartozókat, hogy szerintük a másiknak mennyire szüksége lenne a könyvre és ha beszélnék vele, az talán jó irányba mozdítaná el őt.
Teljes mértékben azonosulni tudok ezzel az érzéssel.
Ezt csináltam a szüleimmel éveken át (na jó még mindig): az aktuális új csoda bármit vettem, vittem nekik – mondván, ha már ők nem tesznek meg mindent magukért, amit szerintem kellene, akkor majd én segítek.
És éppen ez az, ami nem működik.
De legtöbbször idővel ez a megadás visszavált ellenállásba, és végül kibújik a "segítő" folyamat alól.
Ha ezen a ponton őszinték vagyunk magunkkal, akkor belátjuk, hogy igazából ez teljességgel érthető reakció a részéről, hiszen ezt az egészet ő egyáltalán nem akarta.
De ez nem ő. Most aktuálisan biztosan nem.
Neki a saját érdeklődését kell megélnie itt és most, és a saját tempójában kell haladnia.
Mindenkinek megvan az ideje, hogy mikor jut el oda (ha eljut), hogy "mostaztánmár" én vagyok a első, és muszáj rendbe tennem magamat, szembenézni a cipelt terheimmel.
Ő erre most a jelek szerint egyáltalán nem nyitott, nincsen kész rá.
Ha az lenne, akkor ő talált volna rá, ő akarna eljönni, őt érdekelné a témám bármilyen szinten.
De nem ő van kész rá és nem ő nyitott.
Te vagy az.
Úgyhogy a legtöbb, amit tehetsz, – ha neki akarsz segíteni -, hogy magadnak segítesz.
Te dolgozol magadon annyit és olyan irányba, hogy tényleg jobban érezd magad.
Ennek pl. része az is, hogy megértsd, miért van ebben a kérdésben ellenálló ember melletted, és így neked mi ebből az egész helyzetből a tanulnivaló.
Ezzel a másikért, a kettőtök közti kapcsolatért is rengeteg teszel és lesz érdemi változás is.
